Családosok Déván és máshol

    » Szénégetõ István B.
       Kedves Misi sok szépet hallottam egy családos mozgalomról, ami a te kezdeményezésed volt Déván.
      1. hogy is kezdõdött, mi adott ötletet, mik voltak az elsõ lépések, mire figyeltél akkor?

Bõjte Mihály
    A dévai END (Együtt Nagyasszonyunk Dicsoségére) házas-csoport 7 éves. A közösség alapítói az egykori Taize csoport tagjai voltak. Õket ft. Szász János gyûjtötte össze. Én utána kerültem Dévára.
Kezdetben úgy vettem a csoportot, ahogy vannak, igyekeztem részt venni az imaóráikon. Aztán lassan felfedeztem, hogy házasok is vannak közöttük, akiknek már sajátosabb igényeik vannak. Söt a csoportban néhányan egymásra találva összeházasodtak. Az már a teológia elvégzése óta foglalkoztatatott, hogy a jegyes oktatásokba be kellene vonni házasokat is. Déván adódott meg a lehetoség, hogy gyakorlatba ültessem. Kezdetben a csoporton belül hívtam házasokat, hogy segítsenek felkészíteni azokat, akik házasságra készültek. Aztán kiterjedt minden jegyes oktatásra. A nyereség kétszeres volt. Sokkal életizubb volt a jegyesoktatás - a besegito házaspárok pedig jobban magukra találtak. Rájöttek, hogy ezeken az oktatásokon olyan dolgokat mondanak el egymás elott, amit különben elhallhalgattak volna.  Idoközben volt egy jezsuita nálunk Beöthy Tamás, aki egy lelkigyakorlatot tartott a szeretet öt lépcsofokáról. Volt néhány kommunikációs gyakorlat is ekkor pl. arra vonatkozóan, hogy ki miként mondhatja el a véleményét. Ezek alapszabályokká lettek. Pl. hogy mindenki a maga nevében beszél, vagy amikor valaki beszél, azt végig kell hallgatni stb. Francia kapcsolatok révén 1995-ben megismerkedtek az END lelkiséggel - francia házas mozgalom. Ezek alapdolgait próbáltuk a magunk életére átültetni.

    »Szénégetõ István B.
     2. kik a megszólított párok/családok?

BM
    A megszólított párok kezdetben ennek az ifjúsági csoportnak a tagjai voltak. Utána igyekeztünk évente összehívni azokat aki abban az évben házasságot kötöttek. Elofordult, hogy közülük is maradtak. Ugyanakkor nagyobb körû plébániai találkozót is szerveztünk, amit a templomban is kihirdettünk, de írásos meghívót is hordtunk szét. Különösen olyanoknak, akiket rendszeresen láttunk együtt templomban.

    »Szénégetõ István B.
    3. milyen céllal, programmal jöttek össze és mit csinálnak találkozóikon?

BM
    Hétfõnként voltak a jegyesokatatások. Amikor nem voltak jegyesek, akkor egy-egy találkozót készítettünk elo, vagy az évi lelkigyakorlatunkat, amit Alvincen szoktunk tartani.
Minden hónapban van kiscsoportos találkozó. Jelenleg két kis csoport muködik. Egyik fiatalabb, másik középkorúakból áll. Vannak vegyes házasságok is, akik szépen beilleszkedtek a csoport életébe. Közösen próbáltunk egy éves témakört kipréselni magunkból - mindenki mondhatott közkívánatra. Ezeket összeírtuk és rendre megtárgyaltuk. Minden találkozón volt osztozás - vagyis mi történt az elmult idoben, Szentírás olvasás, téma, befejezésül szeretetlakoma (agape). Nagyon sokfél, és változatos találkozónk volt.

    »Szénégetõ István B.
     4. Önmaguk evangelizálásán túl foglalkoznak-e másokkal ?

BM
    Nekem nagy segítségemre voltak az egyházközségben. Közülük kerültek ki a gondnoksági tagok. Voltunk közösen néhány helyiségben, ahol próbáltunk életre hívni ilyen családos csoportokat mint  Petrozsény, Abosfalva, Dicsõszentmárton.
Eddig Csernakeresztur volt a sikeresebb eljövetelem után. Egy házaspár rendszeresen átjárt oda Déváról és összejött egy mûködo csoport.
 

    » Szénégetõ István B.
     5. neked ma milyen kapcsolatod van velük, kik animálják/vezetik oket?

BM
    Kapcsolatban vagyok továbbra is velük. Azóta mióta eljöttem mindkét éves lelkigyakorlaton ott voltam. Nem rég febr.23-24-én a kolozsvári ferences ifjúsággal meghívtuk õket Kolozsvárra is. Visszatekintve erre, azt mondhatom, hogy egy jól sikerült találkozót tudhatunk magunkénak. Bizto-san ehhez hozzájárult a fizikailag távolabb lévok imája is.
Örvendtem mindkét csoport lelkes és ádozatkész hozzáállásának. Jó volt velük együtt szervezni, és hordozni a találkozó "terhét". Igaz egy kissé szorongva figyeltem hogyan fog elsulni az, hogy a Koloszvári csoport tagjaihoz képest korban idosebb házaspárok jöttek. Most úgy vélem, hogy ez nem okozott különösebb nehézséget. Igaz, hogy egyesek akár néhánynak a szülei is lehettek volna, viszont szerintem, ez a találkozó hangulatán, lelkesedésén, vagy eredményén nem hagyott semmiféle nyomot. A közös keresztény tapasztalatunk kiegyenlítette ezeket a természet adta korlá-tokat. Aki beszélt jól, szépen és a megfelelo idoben tette, aki hallgatott az "oda figyelt" - és ezzel építette a találkozót. Aki éppen szolgált, mondjuk a gyerekekre vigyázott, az szintén közösségben maradt a többiekkel, mert értük tette.

    »Szénégetõ István B.
    Én is hallottam, hogy sok áldás kapcsolódik a jelenséghez.

BM
    Ez igy van, és nagyon vallom, hogy érdemes családokra építeni. Arra gondoltam, hogy szükséges lenne egyházmegye méretûvé tenni a családos csoportokkal való foglalkozást. Jó lenne összekötni azokat az embereket, papokat, családokat akiket ez érdekel. Nagyon  érzem annak a sürgetését, hogy nagyobb körben is legyenek hasonló mozgolódások, találkozók, témázás. Nagy vitalitást ta-pasztalok ezekben a keresztény házasokban.
Köszönöm a kérdéseket, bízom a jövõbeni együttmûködésünkben, mert te ennek a szakembere leszel. Örvendtem, amikor hallottam, hogy család pasztorációt tanulsz Rómában.
 

     »Szénégetõ István B.
    Köszönöm a válaszokat. Én is úgy találom, hogy itt az ideje, hogy a kolozsvárihoz hasonló házaspárok és családok közti találkozókra az egyházmegyében még sokhelyütt sor kerüljön. Alkal-munk lenne együtt az egyházról, Istenrõl elgondolkodni (és azért tanulni is) és a magunk helyén talán nagyobb bátorságunk lenne saját hivatásunk teljesítésében is. Kölcsönösen sokat tanulhatnánk egymástól. Emellett az "élõ az élõtõl" elv alapján arról is szó eshetne, hogy miként lehetne remény-re okot adó házaspárokat, családokat megkeresni, s nekik is több reményt, nagyobb lendületet, segítséget átadni.